Nézem a tájat, lassan elül a fény...
A tó felett még ott lebeg a hamuszínű pára.
...talán percekre még!?
Ő is elalszik lassan, elpihen a táj!
Elfáradt! ...sötét pizsamáját magára kapta már.
A hold félkaréja lassan felkúszik az égre!
Sápadt fényéval biccent a tónak, bokornak, fának..
Üdvözöl egy csónakot melyben békák tanyáznak.
Virgonckodnak kicsit, brekegnek is párat...
de az álommanók körülöttük járnak...
A víz sima tükrén a vadkacsák békésen,
egyenes vonalban siklanak a fényben,
szállásukra térnek felhangzik pár háp-háp,
majd csend lesz!... a nádasban is elhal a kiáltás.
Elsimúlt a víz is hal sem csobban benne!
Elindulok én is tetten ért az este!
Csöndes magányomat zsivajra cserélem,
az utcán még pár ifjonc sötét sziluettje
„kiáltozik” éppen...
Kilépek serényen, otthonomba térek.
Vetve vár az ágyam!... meleg, puha fészek.
Holdfénynek egy sárga sugára arcomat pásztázza...
...lecsukódik szemem egy szép nyári éjszakára!
Álmodok a holdról... a békákról... a csendről...
s nem utolsósorban egy hatalmas cetről!
Ibolya Anna
/2010.04.12./
Szafari Pécs képekben Erdélyország Vass Albert Üzenet haza SZíNES LILIOMOK PICUR SZÜLETÉSNAPJÁRA Krizantémok varázslatos színekben Képek az ablakból A NŐ CICAFARSANG ZÁMBÓ JIMMY EMLÉKÉRE!