"Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz."

1. Baranyai Mária: Karácsony éjjelén
   
   Elpihent a világ az áldott éjjelen,
   Csak én virrasztok még merengőn, éberen.
   Nincs drága kincsem, mit ajándékozhatok,
   Mégis van valami, amit neked adok.
   
   Neked adom a fenyő illatát,
   A kis harang magasztos szózatát,
   A Kiskarácsony kedves dallamát,
   A Három Királyoknak imáját.
   Neked adom a hold tiszta fényét,
   A csillagszóró szép tündöklését,
   Boldog kisgyermekek nevetését,
   Szerető karoknak ölelését.
   És Neked adom a csend nyugalmát,
   A mézeskalács, a bor jó illatát,
   Angyalokat, hogy álmod vigyázzák,
   S a templomi orgona lágy szavát.
   Neked adom az ág reccsenését,
   Szerelmes vágy forró érintését,
   Zárban az úgy várt kulcs csörrenését,
   Égi csaták villámló zengését.
   Neked adom a mesék varázsát,
   Gyertyák magasba nyújtózó lángját,
   A hóember fehér vidámságát,
   Hideg reggel a nap sugárzását.
   Neked adom a játék örömét,
   A puha takaróknak melegét,
   A havas hegyi lejtők szépségét,
   Hulló hópelyhek néma zenéjét.
   
   Elpihent a világ az áldott éjjelen,
   Csak én virrasztok még merengőn, éberen.
   Neked adom ezt a békés pillanatot,
   És mellé még a jókívánságom!
   
   Kiskarácsony, nagy karácsony,
   angyal csókja rátok szálljon.
   hozzon nektek minden jót,
   Boldogságot, békességet,
   szép jövőt, melegséget.
   Békés Karácsonyt kívánva neked!

vissza a címoldalra